Fordította:Lányi Viktor
Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 6. szám · / · IRODALMI FIGYELÕ · / · Fordítások
Gyergyai Albert: A JÉGMADÁR
Edmond Jaloux regénye - Lányi Viktor fordítása - Franklin
Mint a mai emberben, aki szívesen kettõzi meg énjét, mint a legtöbb íróban, aki nem találja meg legigazibb mûfaját: két lélek lakik Jalouxban, húsz és egynéhány regénynek s pár kötet tanulmánynak szerzõjében. Az egyik, az ismertebb, ha tán nem is a jelentõsebb, az a derék kritikus, aki, bizonnyal jobb fórum híján, évek óta s minden áldott héten, a Nouvelles Littérairesben ad számot az új francia irodalom eredeti és fordított termékeirõl. Hogy itt, e kétes légkörben is meg tudta õrizni függetlenségét; hogy francia létére bámulatosan fogékony az angol, a skandináv és a német remekmûvek iránt; s hogy õszintén élvezi a legújabb irányoknak és könyveknek szépségeit, holott mind kora, mind ízlése inkább eltávolítaná tõlük: mindez megannyi tanubizonyság jelleme és talentuma mellett. Az ily csiszolt és hajlékony elme a franciáknál is ritkaság; amellett nyoma is alig van nála a hivatásos kritikusok néha oly bántó félszegségeinek amelyek, mint a tolakvó apostolság, bizonyos öntetszelgõ líraiság s fõképp a mûfaj-adta fölény s a velejáró hatalmi visszaélés, olykor, hogy csak a jobbaknál s Jaloux pályatársainál maradjunk, még a kitünõ Paul Souday-t vagy a szellemes Vandérem-t is olyan elviselhetlenné teszik. Jaloux hangja jólesõen szerény s tartózkodón egyéni: olyan író hangja ez, akinek mûveltsége megengedi, hogy az eléjekerült új mûvet a már ismert és besorolt mûvekkel hasonlitsa össze, s aki, mivel önmagán tapasztalta az alkotás munkájának minden nagyságát és nehézségét, - mindig kíváncsi, sosem irígy s csaknem mindig megértõ szemmel vizsgálgatja a nálánál akár szürkébb, akar pedig szerencsésebb alkotók eredményeit.
Mert Jaloux regényíró is, sõt talán annak készült elsõsorban: azoknak a rokonszenves regényíróknak fajtájából való, akik, mint Bourget vagy Boylesve, - Jaloux elvitathatlan elõdei, - szívesen elmélkednek olykor a regényírás elméletérõl, s tapasztalataik fényén a mások mûveit is észreveszik, egyszóval nemcsak írnak, hanem olvasnak is. Az efajta regényírók szinte sosem unalmasak: legrosszabb regényeikben is van valami nyoma a ratiónak. Viszont legjobb lapjaik is bizonyos eltökéltséget árulnak el, amit egy Bourget gazdag lélekelemzésével, egy Boylesve s egy Henri de Régnier kedélyével vagy költészetével tud feledtetni. Jaloux, fájdalom, ritkán költõ; az igazi költészetet nála egy-egy választott hely, egy Velence, egy provence-i táj, egy svájci vagy olasz város keretrajza, felidézése, a cselekménybe való belejátszása pótolja, mint a Jégmadárban is, ahol a lagunák napnyugtái és hullámjátékai állandó mellékzöngék a fõszólamban, egy magános szépasszonynak két szerelmes férfival vívott küzdelmében. Viszont az az elemzõképesség, amelyet Jaloux, a kritikus, oly megható módon állít egy-egy nagy író vagy remekmû szolgálatába, regényeiben akárhányszor sajátos módon megbénul. Oka ennek, elsõsorban, az a szinte gyógyíthatlan regényesség, amely a kritikus Jaloux Novalis- vagy Jacobsen-imádatában is megnyilvánul, s amelynek legtöbb regényében egyáltalán nem szab gátat, - talán mert azt gondolja, hogy a regényt mégis csak a regényesség élteti, talán hogy így elégítse ki élete álmait és chimaeráit?... Kár, hogy épp a Jégmadár alig-alig adhat képet a regényíró Jaloux-nak legjobb tulajdonairól, s fõképp arról a borongós, finom és lágy érzelmi atmoszféráról, amely a francia regényben mindig meglehetõsen ritka volt, s amelyet a «Fumée dans la Campagne» vagy «Le Reste est Silence» szerzõje is inkább kedves Turgenyevjétõl vagy Dickensétõl tanulhatott. A Jégmadárban a hûvös és banális hõsnõn s a kis francia kolónia velencei idilljén kívül, fõképpen két férfialak merül fel az egész regény formátlanságából. Az egyik egy vad és mégis gyönge breton, aki szeretné visszanyerni a Jégmadár vesztett szerelmét, s aki itten, Velencében fiatalságának is búcsút mond; a másik egy fiatal, hol rajongó, hol önkínzó író-féle, akinek szerelmét, gyöngeségét, öntetszelgését s tehetségét Jaloux már-már túlzott figyelemmel, s olykor túlzott szigorral boncolgatja, - mintha csak egy régebbi, legyõzött vagy kiirthatlan énje fölött tartana ítélõszeket. Így amint a regényben él, ez a Philippe Chaudoin egyike Jaloux legszínesebb és legvonzóbb regényalakjainak, - különös narcisszizmusával, amely a nõben is csak magát látja, örökös tépelõdésével, amely lassan mind a maga, mind a mások életét is megmérgezi, szelleme mozgékonyságával, amely, mint a mûvész és a gyermek, mindent a maga varázsában fürdet, s talán, mindenekelõtt, káprázatos hangulatváltozásaival, amelyek, akarva-akaratlan, mindenkit lenyügöznek körülötte, s amelyek, a keretrajzból a lélektan síkjára vetve, mintha a nyárvégi Velencének minden fényét és felhõjét visszatükröznék...
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
