Magyar, 1990
Szeretettel köszöntöm az olvasót abból az alkalomból, hogy a távol-keleti bölcsesség egyik legismertebb egészségmegőrző módszerének, az akupunktúrának eddigi legrészletesebb hazai leírását, pontosabban annak első kötetét tartja a kezében.
Az utóbbi években egyértelművé vált, hogy a nyugati mintájú medicina és gyakorlói, az orvosok mély bizalmi válságot kénytelenek átélni. Ennek a bizalmi válságnak az oka a sajátos tényekben rejlik. Beteg és orvos egyre gyakrabban kénytelen rádöbbenni arra, hogy az orvoslás jelenlegi formájában - amikor ráadásul a fő cél még a betegségek legyűrése és nem a körültekintő megelőzése - a gyógyszeres és sugaras kezelések, sőt a sebészi beavatkozások jelentős hányada sem hozza meg a kívánt javulást. Dr. Paavo Airola már 1982-ben ezt írta a New Realities című folyóiratban, az egyik legfejlettebb egészségügyi hálózattal rendelkező Egyesült Államokban fennálló viszonyokról: "Jóllehet több orvosunk, fogorvosunk, több és jobban felszerelt kórházunk, jobb gyógyszereink és jobb élelmiszerellátottságunk van, mint bármely más nemzetnek, mégis a világ legbetegebb nemzete vagyunk". Utal ezzel többek közt arra a 30 millió (!) reumás artritiszben szenvedő betegre, akiknek a gyógyítása alapvetően nincs megoldva a nyugati medicina keretein belül, ugyanúgy, mint a legtöbb krónikus megbetegedésé. Már hazánkban is napvilágot látott olyan statisztika, hogy a belgyógyászati gyógyszermellékhatás, vagy sugárkárosodás miatt kezelnek! Mindezt az a gyógyászati gyakorlat eredményezte, hogy például már a csecsemőkortól kezdve, a legenyhébb meghűlésre is antibiotikumot ír fel az orvos, vagy legkülönfélébb "pszichoszomatikusnak vélt" betegségben garmadával szedetik a betegekkel a nyugtatókat, altatókat, nem is beszélve a leggyakoribb fájdalomcsillapítókról. A testi fájdalmak jó részében vagy nem találják meg a kiváltó okot, vagy nem képesek kielégítően megoldani annak kezelését, így a beteg hosszan tartó, fokozatosan emelkedő dózisú fájdalomcsillapításra szorul.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
