Magyar, 2006
A magyar demokrácia természetrajza.
Milyen demokráciában élünk 1990 óta? Az elmúlt tizenhat év javított vagy rontott az állapotán? Elmondhatjuk-e, hogy végképp magunk mögött hagytuk a pártállam romjait, vagy pedig - részben a „békés átmenet" következményeképpen - magunkkal cipeljük azokat a rossz hagyományokat, demokráciánk azon tulajdonságait, amelyektől jobb lenne végre megszabadulni? Egy belső ellentmondásokkal erősen megterhelt politikai rendszer képét rajzolja elénk könyvében Fricz Tamás. Számon tart és mérlegre tesz minden, a demokráciát erősítő és konszolidáló törekvést, eredményt, ám ugyanígy megvizsgál és elénk tár egy sor olyan jelenséget, amely akadályozza egy, a nyugat-európai hagyományokon alapuló, korszerű demokrácia-típus hazai létrejöttét. Választ keres arra, hogy az évek múlásával miért nem jöttek létre és stabilizálódtak a demokratikus normák Magyarországon, miért inkább a rendszer válságtünetei bontakoztak ki, s miért nem tűnnek el fokozatosan azok a jelenségek, amelyek a pártállami struktúrát idézik föl. A 2005-ben Európa Éremmel díjazott politológus annak az okait keresi, hogy a jelenkori magyar politikát meghatározó két domináns politikai erő miért és hogyan kerülhetett az ő kifejezésével „az árok két oldalára". Könyve részben rendszerváltozás-történet, de egyúttal annak kritikája is, egy határozott szemléletű mérsékelt polgári gondolkodó alkotása. Elemzése a Kádár-rendszer megidézésével kezdődik, részletesen foglalkozik a rendszerváltoztatás éveivel, összehasonlítva Magyarországot a hasonló helyzetű, közép- és kelet-európai új demokráciákkal, külön fejezeteket szentel a posztkommunizmus továbbélésének, az alkotmányos berendezkedés jellegének, a pártrendszerek alakulásának, a személyi és szervezeti struktúrák változásainak. Megismerjük művéből a politikai megosztottság és törésvonalak eredetét és jellegét, elemzi a mai magyar demokrácia erkölcsi állapotát. Végül a nemzetközi összehasonlító politológia eddigi eredményeire támaszkodva, egy új tipológiát megalkotva fölrajzolja azt a demokrácia-típust, amelynek elérése, vagy legalább megközelítése bármelyik, kormányzati felelősséggel bíró politikai erőnek érdekében állna. Fricz Tamás könyve markáns kérdéseket tesz föl, és hasonló szellemben ad válaszokat.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
