Magyar, 2004
„Bevallom zavarban vagyok, hogy ilyen nyíltan és leplezetlenül feltárom az életét, az életünket, vallok érzéseiről, az eseményekhez való kapcsolatáról. Neki bizonyára nem volna így kedvérevaló.” – írja Kosztolányiné a férjéről készült életrajzában (regényében?). Ritka eset, hogy egy művészről életének legközelebbi társa tesz mélységesen őszinte tanúvallomást, személyes sorsának legközvetlenebb ismerője mutathatja be. Kosztolányiné saját emlékei és a költő elbeszélései alapján eleveníti fel a szabadkai gyermekéveket, a pesti és bécsi egyetemi időszakot és házasságuk történetét, a hitelességet alátámasztó értékes, csak itt hozzáférhető dokumentumokat közölve. Itt olvashatjuk teljes terjedelmében Kosztolányi diákkori naplóját, az Apróságok című vázlatgyűjtemény részleteit. Megtudhatjuk, hogyan vélekedett a költő korának irodalmáról, politikai változásairól, háborúról, forradalmakról. Új adalékot szerezhetünk a két háború között nagy visszhangot keltő Kosztolányi – Szabó Dezső és Ady-vitához. Megismerhetjük munkamódszerét, versei és regényei keletkezésének körülményeit, fogadtatását. De nemcsak a nagy horderejű irodalmi kérdések iránt érdeklődőknek nyújt ez a könyv tartalmas perceket, hanem azok számára is, akik Kosztolányi Dezső hétköznapjaira kíváncsiak, vagy kedvelik a személyes élet titkos történetébe reflektorfénnyel bevilágító anekdotákat, történeteket. Az életrajzi regény főhőse nem az elefántcsonttoronyba zárkózott, megközelíthetetlen művész, hanem a kisfiú, aki családi színjátszókört szervez Brenner Jóskával, a későbbi Csáth Gézával, a katona, akinek elcsenik a fegyverét, az egyetemista, aki barátjával, Karinthy Frigyessel kávéházi tréfákat eszel ki, az apa, aki csak orvosi köpenyben enged látogatókat újszülött kisfia közelébe, az ember, aki mindenkit elbűvöl, az író, aki ma is, annyi év múltán művészet és emberség példája.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
