Magyar, 1942
Rezervisano!Első kiadás.
A MAGYAR TANYÁK ügye állandó gondja közvéleményünknek az utóbbi évtizedekben, s az ujságközleményeknek, folyóiratcikkeknek és könyveknek egész tömege foglalkozik a tanyák valóban fontos és megoldatlan kérdéseivel. Nem állíthatjuk azonban, hogy magát a tényállást: a tanyák társadalmi életét helyesen ismeri közvéleményünk, mégkevésbbé, hogy helyesen látnánk a tanyapolitika követendő útjait. Ez a könyv az első munka a magyar tanyákról szóló irodalomban, amely alapvetően tisztázza azt a kérdést, hogy miféle történeti képződmény a magyar tanyarendszer, s hogy mai állapotában miféle települési-társadalmi forma. Egész tanyaszemléletünket új alapokra fekteti ez a munka, s fogalmazásának helyességét az alföldi tanyás vidékek részletes társadalomrajzával meggyőző erővel bizonyítja. A magyar tanyák egyedülálló különlegessége, s ezen belül szinte végtelen változatai világos és színes előadásban jelennek meg e könyv lapjain, s az olvasó mint egy izgalmas fölfedezés útján ismerkedik meg a tanyák társadalmi valóságával. A tanyák kérdését a szociológia tudományának teljes komolyságával és módszerességével kezeli a szerző, fejtegetései és leírásai azonban nemcsak a szakember számára szóló közlések, hanem a közönség komolyabb érdeklődésű szélesebb rétege számára is érdekes tudnivalók. Különlegesen aktuális a könyv társadalompolitikai része. Revideálja a tanyarendszer eddigi közkeletű értékelését és egy helyesebb megítélés alapján meggyőzően mutat rá arra a történeti szerepre, amelyet az eddig betöltött s félreérthetetlenül felállítja a tanyapolitika súlyos dilemmáját: a íalvasítás, vagy a városiasítás elősegítését.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
