Magyar, 2006
Szükségünk van az igazi történelmünkre. Hangsúlyozni kell ezt azért, mert az elmúlt évtizedek tapasztalatai óvatosságra, bizalmatlanságra intenek bennünket. Történetírásunkat szinte minden részletében olyan ideológia és olyan politikai hatalom határozta meg, amely megengedte, sőt gyakran megkövetelte a torzítást, a "zavaró elemek" kihagyását, elfelejtését, a tényeknek, eseményeknek napi célok érdekében történő átcsoportosítását, röviden és egyszerűen szólva a megfontolt és szándékolt, vagy sok esetben a megfontolatlan és szándéktalan hamisítást. Érvényes volt ez különösen az utóbbi évszázadokra, de gyakran a korábbi időszakokra is. A hatalom igazolni akarta létét és cselekedeteit, és ehhez sokszor kérte és megkívánta, sokszor meg is kapta a történetírás segítségét és támogatását, többkötetes összefoglaló munkáktól egészen az iskolai tankönyvekig. Ehhez járult még az, amit korábbi meghatározásra hivatkozva "pártpolitikai publicisztiká"-nak nevezhetünk. Az újságírás, és nem is a legjobb újságírás módszereit felhasználó történetírás színvonala gyakra a napi sajtó vezércikkeinek feneketlen mélységeibe süllyedt.
Másban is eltér a mi "magyar történet"-ünk a régebbiektől vagy a jelenkoriaktól. Fontos politikai események, az eseményeket meghatározó személyek és csoportok cselekedetei, a gazdaságban működő erők tevékenysége mellett akarták bemutatni szerzőink a kultúra, a társadalom hétköznapjait, rétegek, csoportok életének korábban elhanyagolt világát. Egyszerűen szólva egy-egy korszak teljességét kívánták felidézni a szorosan megadott keretek között.
Fontosnak tartották azt is, hogy a szokásosnál nagyobb hangsúllyal beszéljenek a múltunkat meghatározó vagy erősen befolyásoló nemzetközi politikáról, különösen az utolsó évszázadról és benne az utolsó évtizedekről, mert ezek összefüggéseiről különböző okok miatt (idegen megszállás, külpolitikai függőség, feltáratlan dokumentumok, stb.) keveset tudhattunk, és még ma sem tudunk mindent.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
