Magyar, 1990
Prodato!Összegyűjtöt elbeszélések,novellák,versek
1910-1944
Szirmai Károly (Temerin, 1890. jún. 27. – Verbász, 1972. okt. 6.): író, költő, irodalomtörténész. 1910-ben Fény és sötétség címmel rövid életű folyóiratot alapított és szerkesztett. Bp.-en szerzett jogi doktorátust 1914-ben. Előbb Bp.-en hivatalnok, az 1920-as években Verbászra költözött, ahol nyugdíjazásáig (1955) cukorgyári tisztviselő volt. Irodalmi tevékenysége a jugoszláviai magyar irodalom kibontakozásával forrt össze. 1932-től tagja a Jugoszláv Írószövetségnek és a Pen Clubnak. Szenteleky Kornél mellett 1933-tól társszerk.-je, 1937–1941 között főszerkesztője volt a Kalangya c. irodalmi folyóiratnak. Szerkesztői feladatának tekintette a teljes magyar irodalom bemutatását; ezért a vajdasági írók mellett helyet adott a csehszlovákiai és a romániai magyar íróknak, a magyaro.-i írók közül ő ismertette meg Németh László, Veres Péter, Szabó Lőrinc és mások nevével a lap olvasóit. Szoros kapcsolatot épített ki a délszláv irodalmi élettel is. Első írásai bp.-i folyóiratokban jelentek meg (Napkelet, Magyar Szemle). 1945 után részt vett a jugoszláviai m. szellemi életben, jelentős szerepet játszott az irodalmi élet szervezésében. Elbeszélései szerb-horvát nyelven is megjelentek. Muzsikáló messzeség c. kötetéért neki ítélték a Híd-díjat (1969). – M. Ködben (elb:, Szabadka, 1933); A halál költője (tanulmány, Szabadka, 1943); Viharban (elb., Újvidék, 1952); Katlanban (kisregény, Újvidék, 1958); Már nem jön senki (elb., Újvidék, 1960); Örvény (elb., Újvidék, 1962); A csend víziói (válogatott elb., Újvidék, 1965); Muzsikáló messzeség (válogatott elb., Újvidék, 1969); Falak, puszta falak (elb., Újvidék, 1970); Önkeresés (önéletrajz és versek, Verbász, 1970); Mindig elválni valakitől (válogatott novellák, St. Gallen, 1976); Szavak estéje (tanulmányok, kritikák, St. Gallen–Stuttgart–Sydney, 1978). – Irod. In memoriam Sz. K. (Híd, 1972. 10. sz.); Benkő Ákos: Sz. K., a kritikus (Jelenkor, 1975. 11. sz.); Bori Imre: Sz. K. (Irodalmunk évszázadai, Újvidék, 1975); Szirmai Endre: Sz. K. műveinek bibliográfiája (München, 1978). – Szi. Maurits Ferenc: Requiem (vers, Híd, 1972. 10. sz.); Fehér Ferenc: Koszorú helyett. Sz. K. emlékének (vers, Kortárs, 1973. 10. sz.); Szirmai Endre: A magányos óriás (r., München, 1976).
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
