Magyar, 1972
Az opera – ez az immár három és fél évszázad óta legnépszerűbb és napjainkban is legkedveltebb zenei műfaj – a 16-17. század fordulóján Firenzében született s azóta is világszerte virágzik. A tudomány több mint harmincezer operát tart számon, így joggal mondhatjuk, hogy ennek a zenei műfajnak eddig megtett útja és sokszínűen gazdag eredménye híven tükrözi mind az egyes népek alkotó hozzájárulását a hangok művészetéhez, mind pedig az európai társadalmak fejlődését.
Az opera – ez az immár három és fél évszázad óta legnépszerűbb és napjainkban is legkedveltebb zenei műfaj – a 16-17. század fordulóján Firenzében született s azóta is világszerte virágzik. A tudomány több mint harmincezer operát tart számon, így joggal mondhatjuk, hogy ennek a zenei műfajnak eddig megtett útja és sokszínűen gazdag eredménye híven tükrözi mind az egyes népek alkotó hozzájárulását a hangok művészetéhez, mind pedig az európai társadalmak fejlődését.
Eősze Lászlónak – a külföldön is értékelt Kodály-monográfia szerzőjének – könyve az első magyar mű, amely rövid, áttekinthető és élvezetesen olvasmányos módon foglalja össze az opera negyedfél évszázados történetét: miként terjedt el és ágazott szerte Itáliából az új énekes-hangszeres műfaj, s hogyan lett Németországban szimfonikus, Franciaországban táncos, Oroszországban kórus-jellegűvé; miképpen lépett át a haladás földrajzi és nyelvi határokon, majd ismét: miként vált más korokban mindenütt a nemzeti kultúrák szerves alkotó elemévé… A zárófejezetben a szerző az opera és a társadalmi fejlődés szerves összefüggéseiről nyújt világos képet.
Minden zenebarát érdeklődésére számíthat a könyv tudományos értékű függeléke is, amely a névmutatón és a zenei műszavak jegyzékén kívül az ismertetett mintegy 300 opera fontosabb adatait és az opera műfaji történetéről megjelent könyvek nemzetközi bibliográfiáját közli.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
