PDF katalog

Preuzmite aktuelni katalog knjiga u PDF-u:

Naslov

A rózsa neve

Umberto Eko

Roman

Magyar, 1988

Prodato!
Ostavite podatke ovde da Vam javimo ako nabavimo drugi primerak.
963-307-109-7
12x20 cm, puha kötés, 662 str.

Umberto Eco írt egy alkotáselméleti tanulmánynak is beillő esszét "Széljegyzetek a Rózsa nevéhez" címmel. Ebben hosszan töpreng azon, miért is adta regényének azt a címet, amit adott. "Az én regényemnek volt egy másik munkacíme - írja a szerző-professzor -, mely így hangzott: Bűntények az apátságban. Azért változtattam meg, mert ez az olvasó figyelmét csupán a detektív-vonulatra irányítja, és ezzel az alamuszi módszerrel a kalandos történetekre vadászó, balszerencsés vevőkre tukmálta volna a könyvet."

Umberto Eco írt egy alkotáselméleti tanulmánynak is beillő esszét "Széljegyzetek a Rózsa nevéhez" címmel. Ebben hosszan töpreng azon, miért is adta regényének azt a címet, amit adott. "Az én regényemnek volt egy másik munkacíme - írja a szerző-professzor -, mely így hangzott: Bűntények az apátságban. Azért változtattam meg, mert ez az olvasó figyelmét csupán a detektív-vonulatra irányítja, és ezzel az alamuszi módszerrel a kalandos történetekre vadászó, balszerencsés vevőkre tukmálta volna a könyvet."
Megtudjuk még a dolgozatból, hogy nem jó cím a Vörös és fekete, sem a Goriot apó vagy a Copperfield David. A Három testőr "tisztességes tisztességtelensége" a legjobb a címadási technikák közül, hiszen nyilvánvaló, hogy Dumas éppen a negyedik testőr történetét beszéli el. "De hát ilyen, ritka fényűzést a szerző talán csak tévedésből engedhet meg magának." Tulajdonképpen miért is olyan fontos a cím? - kérdezi Umberto Eco, hiszen "a cím dolga nem az, hogy megfegyelmezze, hanem az, hogy összezavarja az ember gondolatait".
Ami a Rózsa nevét illeti, ez a cím csakugyan ösz-szezavar. A kötetet záró latin hexametert idézi, de miről szól ez a két sor? "Stat rosa pristina nomine, nomine nuda tenemus." A kötethez fűzött magyarázat szerint: "A hajdani rózsa név csupán, puszta neveket markolunk." Latinul tudó barátom szerint a szó szerinti fordítás kicsit zengősebb: "Áll hajdani a rózsa neve, mi pedig meztelen nevet tartunk."
Mivel azért valami kapcsolatnak csak kell lenni mű és címe között, nekem inkább az utóbbi fordítás tetszik, mert az van benne, hogy áll a hajdani rózsa neve, miként áll az elpusztult könyvtár és az elpusztult áskálódás, amiről a regény szól.
Ha erről szól. Mivel a történet krimi is, nem illik elárulni, ki a gyilkos, de hát törődök én az illemmel, és elárulom: a regény rólam szól, én vagyok a gyilkos, és te, tisztelt olvasó. Umberto Eco, a posztmodern nagy tudósa, professzora egy teljesen nem posztmodern regényt írt, amely a középkorban játszódik, van eleje, közepe, vége, nem csúszkálnak benne az idősíkok és a szemléletmódok, mindössze egyetlenegy dologtól posztmodern: hogy rólunk szól. Kultúrapusztító képességünkről, bigottságainkról, önsorsrontásunkról.
Erről is és másról is. Annyit elárulhatok a cselekményről is (hiszen ezt már meg is tettem), hogy bűntények történnek egy kolostorban, és hívnak egy józan embert, egy ferences szerzetest, a tudás és racionális gondolkozás megtestesítőjét, hogy derítse fel a titkot. Érkezik persze egy inkvizítor is, aki a maga másfajta módszereivel elkezd bűnbakot kreálni, és sokáig azt gondoltam, arról szól a regény, hogy kettejük versenyfutásából ki kerül ki győztesen.
Aztán a jó öreg Walter Scott technikája szerint van a regénynek egy mekllékszereplője, a ferences szerzetes segédje, egy fiú, és mi az ő szemével látjuk az eseményeket, az ő előadásában halljuk az egész históriát. Neki adódik egy szerelmi kalandja is, ezért egy ideig azt hittem, hogy arról szól a könyv, hogy a vallási-politikai-filozófiai küzkölődések és a valódi élet közül melyiket választja ez a fiatalember.
Most, újra végigböngészve a kötetet, minden jegyzetet és magyarázatot szorgalmasan elolvasva, tudom: nem erről szól, vagy nem csak erről, esetleg: főként nem erről. Hogy miről, azt majd csak a cikk végén árulom el.
Addig tegyünk egy kis kitérőt.
Pontosabban kettőt. Először: a detektívregények általában úgy működnek, hogy a bűnös bűnöz, a nyomozó nyomoz, rájön az igazságra, kitalálja, mi történt, és lecsap. És jó a vége. Ehelyett itt a következő történik: aki bűnöz, mélyen meg van győződve róla, hogy jót tesz, a világot menti; a nyomozó rossz nyomon jár, végig tévedésben van, és ezért jut el a megoldásig, mert a tévedése önjáró lesz - és persze úgy csap le, hogy igazából nem tud lecsapni, és hát hogy jó-e a vége? Szóval ebből is látszik, ez egy kicsit komplikált könyv, olyan, mint az életünk. Ezért sokkal több, mint egy hallatlanul izgalmas, pergő detektívregény.
A másik: ez a regény egy kortörténeti tanulmány. Fantasztikus tabló, egy kivételesen nagy tudású ember körültekintően megszerkesztett táblaképe, egy olyan festmény, amely ugyan a középkor egy kicsike szeletét ábrázolja, mégis benne van az egész történelem. Adatai megbízhatóak, jellemzései találóak, ítéletei bölcsek. Jó könyv, röviden összefoglalva: jó és az embert jobbá tevő olvasmány.
Mármint azt az embert, aki vevő az ilyen gondolatokra, akit nem felháborít, hanem lelkesít az a fajta erős, kicsit pesszimista, kicsit elméleti, de humanista harag, amely a könyv soraiból árad. Bizonyítékul egy rövid idézet (a ferences mester beszél fiatal segédjéhez): "Most aztán - tette hozzá -, az Antikrisztus csakugyan közel van, mert nincs többé az a tudomány, amely az útját állja. Láttuk is az arcát ma éjjel... Ezen a filozófia gyűlöletétől eltorzult arcon most először pillantottam meg, hogyan fest az Antikrisztus, és láttam, hogy ő nem Júda törzséből jön el, amint hirdetői állítják, s nem is valamely messzi országból. Az Antikrisztus magából a kegyességből, a túlságos Isten- vagy igazságszeretetből is születhet... Reszkess, Adso, a prófétáktól és mindazoktól, akik készek meghalni az igazságért, mert az ilyenek nagyon sokakat magukkal együtt, sőt gyakran maguk előtt és maguk helyett belerántanak a halálba... Annak, aki szereti az embereket, talán éppen az a dolga, hogy nevetségessé tegye, hogy megnevettesse az igazságot..."
Most már igazán nincs más hátra, mint hogy a recenzió befejezéseképpen eláruljam, amint ígértem, hogy tulajdonképpen miről szól ez a könyv. Nem a nyomozásról és nem az inkvizícióról, nem a szeretetről és nem a gyűlölködésről, nem a középkorról és nem az időtlen időről, nem a jóról és nem a rosszról, hanem a tulajdonunkról.
Egy tulajdonunkról, a hajdani rózsa mezítelen nevéről. Vigyázzunk rá, fontos kincsünk ez.


Ostali naslovi autora

Ime ruže Umberto Eko RomanBiblioteka "NOVOSTI" Srpski 2004
86-7446-023-2
12.5x21 cm, tvrdi povez, 275 str.
 
Cena: 300 RSD
Tajanstveni plamen kraljice Loane Umberto Eko RomanVEK POLITIKE Srpski 2004
86-331-1694-4
12.5x20.5 cm, tvrdi povez, 362 str.
 
Cena: 400 RSD
Kant i kljunar Umberto Eko Filozofija Srpski 2000
86-7448-060-8
14x20 cm, meki povez, 429 str.
Ostavite podatke ovde da Vam javimo ako nabavimo drugi primerak.
O književnosti Umberto Eko Istorija, Teorija književnosti Srpski 2002
86-331-0677-9
14x20 cm, meki povez, 313 str.
Ostavite podatke ovde da Vam javimo ako nabavimo drugi primerak.
Hogyan írjunk szakdolgozatot ? Umberto Eko Roman Magyar 1992
963-282-708-2
12.5x18.5 cm, ragasztott papírkötés, 255 str.
Ostavite podatke ovde da Vam javimo ako nabavimo drugi primerak.
Il pendolo di Foucault Umberto Eko Roman Ostali 1990
88-452-1591-1
13,5x21.5 cm, meki povez, 509 str.
 
Cena: 680 RSD

Zanimljivo

Non shole sed vitae discimus.

Per aspera ad astra.

Knjige su lek za zaborav.

Knjiga nema dna.

Učenje je svetlost

Izreke su ukras govora

Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo

Ma šta radio misli na kraj

Ćutanje je često najbolji odgovor

Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan

Brada ne čini filozofa

Neznanje je mati svij poroka

Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti

Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji

Dobrom čoveku sve dobro stoji

Najgorča istina bolja je od najslađe laži

Oči veruju sebi, a uši drugima

Žene su da sa ljube, a novac je da se troši

Čista su jutra i večeri

Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš

Bolje je dati vunu, nego ovcu

Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe

Tajna koju zna troje, nije tajna

Sećanje je kamen spoticanja na putu nade

I najveći talenti gube se u neradu

Svako je sam sebi najmanje poznat

Sa svešću nema pogodbe

Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju

Teško je praznoj vreći da stoji uspravno

Pravi put nije težak zato što je jedini

Svaka šala, pola istine

Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti

Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja

Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.

Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.

Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.

Teška je beda koja nastaje iz obilja.

Starost se došunja neprimetno.

U nevolji su ljudske duše slabe

Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.

I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.

Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.

Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo

Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti

Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala

Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar

Ništa nije važnije od današnjeg dana

Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje

Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni

Nije skupa knjiga - nego neznanje.