Magyar, 1978
Prodato!Harmadik, változatlan kiadás.
Lukács György Az esztétikum sajátossága című nagy művének rövidített kiadásához az indíték voltaképpen kívülről, hogy magának a filozófusnak Goethétől kapott kategóriáját használjam: „társadalmi megbízatásként” származott. Közelebbről a német őskiadásnak abból a tapasztalatból, hogy ilyen óriási terjedelmű és ennek megfelelően igen költséges könyvet az olvasók széles rétegéhez – elsősorban a Lukács számára legfontosabbhoz: a haladó irányban orientálódó fiatalsághoz – eljuttatni szinte lehetetlen. Magyarországon a szocialista kultúrforradalom eredményeképpen persze lényegesen eltérő a helyzet. Hogy ez a kijelentés nem frázis, azt éppen Az esztétikum sajátosságá-nak körülbelül kétezres teljes kiadása bizonyította, amely viszonylag gyorsan és ma már nyomtalanul elfogyott. Azonban a példányszámot, a vásárlási lehetőséget, sőt, az olvasási kedvet illetően nálunk is fennáll – bár enyhébb formában – az előbb említett akadály. A rövidített kiadás – most már szerzőjének benső indítékaként – tehát arra hivatott, hogy ezt az akadályt leküzdje. Ha valaki ebben a gesztusban a közönségigénynek tett rossz engedményt látna, úgy hadd emlékeztessünk a filozófiatörténet két közismert tényére. Mind Kant, mind Hegel – az intellektuális restséget és az üres sikert egyaránt megvető és elutasító gondolkodók – nem tartották szellemi rangjukon alulinak, hogy eszméik egy igen döntő és összefüggő részét tömör összefoglalásban maguk bocsássák olvasóik rendelkezésére: Kant a Prolegomená-ban, Hegel az Enciklopédia logikai részében. A jelenlegi vállalkozás legmélyebb céljait tekintve hasonlít a nagy példákhoz, de persze csupán hasonlít. A különbség kézenfekvő. Noha a rövidítés Lukács György személyes és igen gondos ellenőrzése alatt történt, és így a szöveg teljes mértékben autorizált, ő maga a munkát nem végezhette el (legkevésbé egy külön összefoglalás formájában) kora és korát meghazudtolóan intenzív munkássága következtében. Így ez a kényes és sok szempontból fájdalmas munka tanítványai egyikére várt.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
