Magyar, 1979
A mű eredeti címe:
DOM, SVE DALJI
Fordította:
Fehér Teréz
Eredeti megjelenés éve: 1977
Példányszám:
3000
Egy könyv, amelyet nem szabad előítéletekkel kézbe venni, elméleti vagy gyakorlati jellegű elvárásokkal olvasni! Sokkal több szabálytalanság van benne, mint amennyit a regénnyel kapcsolatban szabályaink megengedni szoktak… Hogyan olvassuk tehát? „Pannón” regényként – mondhatnánk, de emlegethetnénk akár „alföldi” regényt is. Mert valójában arról van szó, hogy Petko Vojnic Purcar, amikor regényében vállalni merte és tudta önmagát, akkor tulajdonképpen a regényfelfogás és regényszerkezet „helyi színeit” elfogadva dolgozott, mintegy megengedve, hogy „világa” a regény-formában kényelmesen elhelyezkedjék, nem szabott korlátot életanyaga „alaktalanságának”. Írói gondolkodásának kiindulópontja lélektani megfigyelésből adódott: az ember élete folyamán fokozatosan távolodik gyermekkori otthonától, a háztól, az emberektől, általában múltjától, méghozzá egy mértani haladvány törvényei szerint, mind nagyobb gyorsulással. Ez a távolodás azonban a külső élettörténetet jellemzi, az ember életrajzát, míg lélekrajzában éppen egy ellentétes irányú folyamat játszódik le: az emlék síkján mind közelebb kerül ahhoz a világhoz, ahonnan élete indult, s mi több, még a születés dátumát átlépve az ősök sövényén is végigfut – az ősök őseiig, mint aki a terebélyes családfa törzsén kúszik az ég felé, fel a magasba, azaz vissza a múltba. És mint ahogy a gyermek kezdetben elsősorban önmagával van elfoglalva, s szeme csak fokozatosan telítődik idegen elemmel, más, az övétől idegen emberi sorsok képeivel, az első nyolc fejezet a regény történetét mondó gyermek- és ifjúkorának képeit vetíti az olvasó elé – a családi „őstörténettel” egyetemben, a háborús évek szorongásaitól az első eredménytelen szerelmi kaland elbeszéléséig, hogy azután mind vékonyabb szálon csörgedezzék a személyes élet emléke, s mind nagyobb helyet kapjanak az emberek, szinte azt sugallva, hogy az emlékezőnek sokkal több „emléke” van másokról, mint önmagáról. Hogy mindehhez a táguló tér élménye is társul, szinte természetes. Minél több évet él meg az emlékező, annál nagyobb térszeletet tud betekinteni. Ezek az epizódok valójában kitűnően megírt novellák is egyúttal, amelyek nehezen adják fel művészi autonómiájukat, s így az „emlékező” csak erőfeszítések árán tudja féken tartani őket. Különben a „fontos”, illetve a „jelentéktelen” esemény, emlék megítélésében nem kategórikusan kötelezi el magát a „fontos” mellett. Azt vallja, hogy néha ami periferikusnak látszik, közelebb van az igazsághoz, mint az, amit fontosnak szoktunk tartani. Purcarnak autentikus élménye az élet a vajdasági ég alatt, s mitológiáját is átélte: ahogy a szállást, a temetőt, az öngyilkosok sorsát elénk állítja, erről vallott. De emlegethetnénk város-képét is – egyes részletei éppen ebben a regényben kapnak költői megfogalmazást…
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
