Magyar, 1996
Rezervisano!Példányszám:
500
Válogatásom vajdasági magyar költők műveit elemzi. Többségükben azokat, amelyek az utóbbi másfél évtizedben könyv alakban láttak napvilágot. Az említett időszakban e kézirat szerzője egyedül vállalkozott arra, hogy hosszabb írásokban és rendszeresen tudatosítsa a jugoszláviai magyar költészetnek a magyar irodalom egésze szempontjából is jelentős értékeit. Az elemzésekben érvényesített értékkritériumok nem kapcsolódnak irodalmi irányzatokhoz. Számomra tehát nem elsődlegesen fontos, hogy a költői mű lírai-realista jellegű-e, vagy pedig avantgárd beállítottságú. Jó, ha az alkotót a kisebbségben élő magyarság sorstudata ihleti, ám ez önmagában nem elég, ha a mű nélkülözi a meggyőző erőt, a nyelvi eredetiséget, vagy ha teljességgel kimarad belőle ami az élet látszataiból kievickélni igyekvő embernek a groteszk létélménye.
Más szóval: a költői törekvés megértésén túl az eredménynek a mérlegelése legalább ennyire fontos. Annál is inkább, mert sok olyan verseskönyv is megjelent a Vajdaságban, amely inkább csak könyvkiadói és művelődéspolitikai célokat szolgált. Minthogy azonban értékkereső beállítottságú vagyok, ezért érdeklődésem középpontjában többnyire a jobb műalkotások állnak. Viszont az is igaz, hogy alig született olyan könyv nálunk mostanában, amely kizárólag csak lelkesíteni az embert.
A szóban forgó kézirat anyag a maga nemében úttörő jellegű kísérlet. Nálunk ugyanis annyi becsülete sem volt a műkritikának, mint Magyarországon, ahol az én korosztályomnak a kritikusai több gyűjteményt is kiadhattak értékeléseikből. S ennek jóvoltából tartalmas eszmecserék is létrejöhettek a gyakorlati irodalomesztétikával kapcsolatban. Az én kritikáim olyan műközpontú elemzések, amelyek alapul szolgálhatnak az irodalom jövője szempontjából nélkülözhetetlen vitákhoz.
A bemutatott művek szerzői: Fehér Ferenc, Ács Károly, Pap József, Koncz István, Tolnai Ottó, Brasnyó István, Utasi Mária, Podolszki József, Cs. Simon István, Jung Károly, Böndör Pál, Danyi Magdolna, Fülöp Gábor, Sziveri János, Tari István, Csorba Béla és Szűgyi Zoltán.
Meggyőződésem szerint e költők műveinek tanulmányozása azért is fontos volt, mert – az esztétikai élmény puhatolásán túl – egy meghatározott látószögből a vajdasági magyarok kultúrájába is betekintést nyertünk.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
