Magyar, 1943
Nyomatott Korda Rt. nyomdájában, Budapesten.
Szinnyei Merse Jenő, magyar kultuszminiszter 1941 októberében ezt mondta Erdély pedagógusainak:
„Tervszerűen erősítenünk, támogatnunk kell a nemzet lelkét. Különb és öntudatosabb magyarokat kell nevelnünk, ha nem akarunk elveszni a viharban.”
Majd pedig:
„A magyar öntudatra való nevelést már a kisdedóvódában és a napközi otthonokban meg kell kezdeni… A közép- és középfokú iskolákban el akarom mélyíteni a hungarológiai oktatást és nevelést. Ez a legbiztosabb útja annak, hogy az új nemzedék töretlen magyar hűséggel és öntudattal lép majd ki a gyakorlati életbe…
Én minden tekintetben szívemen viselem a magyar nevelők sorsát, de ugyanakkor azt kérem és kívánom tőlük, hogy ne csupán hivatalnokok legyenek, hanem hitvallók is.”
Hitvallásnak készült ez a könyv. Egy magyar nevelő hazánk nehéz napjaiban tollával is engedelmeskedni akar a magyar közoktatásügyi miniszter magyarmentő és magyar öntudatnevelő terveinek.
Azért adom ezt a könyvet a már érettebb magyar fiatalság kezébe, hogy olvasása közben
1. lássák meg a magyar értékeket, és legyenek mindig boldogok és büszkék, hogy az Isten magyarnak teremtette őket.
2. De megmutatom nekik azokat a veszélyeket is, melyek veszélyeztethetik a magyar öntudatot és a magyarságot. Ezeket a nehézségeket azonban egy, magyar nevelő féltő szeretetével világítom meg, — és azért — hogy minden magyar fiatalban fölkeltsem a magyarságért való egyéni felelősség tudatát és felkészítsem őket a magyar értékekért vállalandó harcra.
3. A könyv harmadik részében a mostani országépítő fiatalságnak szeretném megfogni a kezét, hogy igazi, öntudatosan magyar jövőépítésre tanítsam.
Ha a magyar fiatalok ebben a könyvemben is észreveszik, hogy a lapok mögött egy fiatalságot szerető magyar áll, aki a mostani fiatalságot öntudatosan magyarnak és magyarságáért mindig harcra kész, istenfélő hősnek akarja nevelni, akkor azt hiszem, nem volt kár megírni ezt a könyvet, mert ebből a könyvből tiszta hazaszeretetet, harcos magyar öntudatot és Istenhez, Hazához való áldozatos hűséget tanulhat…
Adná meg ezt a jó Isten!
Budapest, 1943. január.
A szerző
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
