Magyar, 1975-78
I.: Versek 1944–1977
II.: Versfordítások 1957–1977
III.: Bolgár, délszláv, albán, magyarországi cigány, udmurt, nyenyec, vogul, csuvas népköltészet
Kevés olyan egyéni hangú, olyan saját költői alkatra készült műfordítás-gyűjteményt olvashatunk, mint amilyen Nagy László kétkötetes válogatása. E gazdag, időben és térben szerteágazó műfordításokat a költő szinte személyes alkotásként érlelte, szülte újjá. Életművének szerves része a fordítások hódította tartomány. Mert nem véletlen, hogy ő tolmácsolja leghitelesebben Federico García Lorca dalait, románcait, poémáit. Hiszen saját lírájában is milyen megkapó a játékosan poétikus képzelet és a nyers, lírai erő varázslatos keveréke: az érzéseknek valamiféle izzított állapota, felfénylő lobogása.
Nagy László tudatosan vonzódik a világ költészetének minden olyan lírikusához, akinek verseiben valóságos képzetek és szárnyaló víziók együttesen érlelik, formálják a bonyolultan rejtett mondandót. Így lett avatott tolmácsolója – többek között – William Blake-nek és Guillaume Apollinaire-nek, Arthur Rimbaud-nak, Dylan Thomasnak és modern kubai költőknek. S milyen élők a nyersen vaskos témájú és szókimondó erotikájú versek fordításai: a középkori, részben ismeretlen francia költők balladái.
Lenyűgözően gazdag és csodálatos a különböző nyelvű népdalok magyar gyűjteménye. A fordítások köre a spanyol és angol népköltészettől az orosz, román, bolgár, albán, délszláv, cigány sé finnugor népdalokig terjed. A költői szó közvetlen hatásában hívő ráolvasásoktól, bájolóktól a fájdalommal, a mindennapi élet konfliktusaival szembenéző énekekig, a halállal mérkőző siratóktól az ötletes-játékos mondókákig, az érzelmi feszültségre építkező hősi balladáktól a szerelem örömét és szomorúságát kifejező dalokig a népköltészet utolérhetetlen gazdagsága tárul elénk.
E több nyelven éneklő népek és költők lírai öröksége már a mi költészetünknek is éltető forrása. Nagy László formálta magyarul is élővé, sugárzóvá őket.
Non shole sed vitae discimus.
Per aspera ad astra.
Knjige su lek za zaborav.
Knjiga nema dna.
Učenje je svetlost
Izreke su ukras govora
Prijatelj je sveta reč- zato ih je malo
Ma šta radio misli na kraj
Ćutanje je često najbolji odgovor
Nijedan čovek nije u svakom trenutku pametan
Brada ne čini filozofa
Neznanje je mati svih poroka
Bolje je prijatelju oprostiti, nego ga izgubiti
Za onoga koji traži, prošlost više ne postoji
Dobrom čoveku sve dobro stoji
Najgorča istina bolja je od najslađe laži
Oči veruju sebi, a uši drugima
Žene su da sa ljube, a novac je da se troši
Čista su jutra i večeri
Nikada se ne igrajte mačke i miša, pogotovo ako ste miš
Bolje je dati vunu, nego ovcu
Ne uzdaj se u sreću, već u samog sebe
Tajna koju zna troje, nije tajna
Sećanje je kamen spoticanja na putu nade
I najveći talenti gube se u neradu
Svako je sam sebi najmanje poznat
Sa svešću nema pogodbe
Pazite na sitninu, dukati se sami čuvaju
Teško je praznoj vreći da stoji uspravno
Pravi put nije težak zato što je jedini
Svaka šala, pola istine
Govori istinu pa ne moraš ništa pamtiti
Upoznati samog sebe, to je vrh saznanja
Sadašnjost je izvesna, ali je budućnost neizvesna.
Previše je kasno živeti sutra, živi još danas.
Jednak sa jednakima rado stanuje i živi.
Teška je beda koja nastaje iz obilja.
Starost se došunja neprimetno.
U nevolji su ljudske duše slabe
Istina biva potiskivana, ali ne i uništena.
I najbolji od plivača ponekad potone u vodu.
Niko ne šepa zato što drugoga bole noge.
Nije bogat onaj koji ima mnogo, nego onaj koji daje mnogo
Svi živimo pod istim nebom, ali su nam horizonti različiti
Ako ti je preostao još samo jedan dah, iskoristi ga da kažeš hvala
Male stvari stvaraju savršenstvo, a savršenstvo nije mala stvar
Ništa nije važnije od današnjeg dana
Kudi čoveka kada te čuje, a hvali kada te ne čuje
Čitanje kvari vid, dobro vide samo nepismeni
Nije skupa knjiga - nego neznanje.
